Atlanta Hawks

Szakály Máté
2006. 01. 28.

ERŐSSÉGEK

Nagy munkabírású, atlétikus fiatalok. Tehetséges tripladobók garmadája.

GYENGESÉGEK

Ingatag csapatszerkezet. Atlantában évek óta hiánycikk a vérbeli irányító. Dikembe Mutombo távozása óta épkézláb centert csak tévében láttak. Gyenge palánk alatti játék. Lepattanózás. Nyitott ganghoz hasonló védekezés. Rengeteg eladott labda. Tapasztalatlan edző. A figyelmesebb néző még a légy zümmögését is meghallja a Phillips Arenában.

TÖRTÉNELEM

Porosodó krónikák még jegyzik a Bob Pettittel és Cliff Hagannal felálló, a ligát gyakran agyba-főbe püfölő St. Louis büszke csapatát. A nagy munkabírású sztárjátékosok lelassítva a dübörgésre készülő bostoni hintót, 1958-ban csúcsra járatták a sólymokat. A franchise aztán elhagyta a klasszikus blues szülőhazáját és Atlantában telepedett meg, de az azóta eltelt majd fél évszázadban hiába pattogtatott náluk a 80-as évek Batmanbe oltott dobógépe (Dominique Wilkins), és gardírozta csapatukat az elismert Lenny Wilkens, a Hawks egy-két jól sikerült idényt leszámítva meg sem közelítette a nagy elődök eredményeit. Az utolsó életjeleket a „zairei torony” (Dikembe Mutombo), valamint a labdalopások és triplák avatott mestere, Mookie Blaylock 90-es évekbeli működése idején adták. Az új évezredtől a vetésforgóhoz hasonlító atlantai keretben olyan NBA-szerte jól csengő nevek fordultak meg, mint Jason Terry, Glenn Robinson, Shareef Abdur-Rahim, vagy éppen Antoine Walker, ám a sikerek nagy ívben elkerülték a „sólymokat”. A kilátástalanságot jelzi, hogy Atlantában öt év alatt már a negyedik edzőt fogyasztják, de a lassan kolibrivé amortizálódó ragadozók továbbra sem lelik a nyerő formulát.

HÚZÓEMBEREK

A Hawks reményei szerint Harringtont (ha Atlantában marad) és Johnsont nemsokára ebben a kategóriában üdvözölhetjük, de amíg a csapat a liga leggyengébb alakulatának számít, profán lenne húzóemberekről értekezni.

ALULTELJESÍTŐK

Joe Johnson fényes karrier és zsíros summa tudatában kirepült Arizonából, és közel 70 millió dollár fejében letelepedett az atlantai sólymok megtépázott fészkében. Csöndes, visszahúzódó típus, aki a kosárlabda minden szegmensében otthonosan mozog. Jól képzett, sokoldalú dobóhátvéd. Átlagon felüli labdavezetése és jó szeme miatt irányítót, fizikai adottságai és csiszolt palánk alatti támadójátéka miatt kiscsatárt is tud játszani. Klasszikusan szép tempódobás. Megfelelő kiszolgáló személyzet hiányában szinte minden súly a vállaira nehezedik, így játékában sok a hiba. Olykor ütemtelenül elvállalt dobások. Tömérdek eladott labda. Elkerülvén Steve Nash védőszárnyai alól rettegett tripladobóból visszasüllyedt az aktív, de nem túl hatékony nehéztüzér kategóriába. Kiváló második ember, de nem vezéregyéniség. Ennek fényében vaskos szerződése még inkább szemetszúró.

Al Harrington egy újjáépülő franchise alapköveként érkezett Georgia államba. A jövőjéről szőtt vérmes elképzelések ellenére megrekedt a hasznos(?) kezdőjátékos státusznál, és további atlantai működése sincs kőbe vésve. Csúszik-mászik a labdákért, röpköd és verekszik a lepattanókért. Támadásban is kimondottan veszélyes. Gyors, lendületes és ügyes, nem könnyű megállítani. Mindkét csatárposzton képes játszani. Dobószázaléka csinosabb, mint dobómozdulata, de az NBA-ben nem a szépségdíjra hajtanak. Nem az önzetlenségéért szeretik.

REMÉNYSÉGEK

Josh Smith félelmetes atlétikus adottságokkal rendelkező játékos. Egy méter feletti emelkedése rendre az NBA Action-ök élére repíti. A lerohanások zsákolással történő befejezésének élharcosa. Irdatlan hosszú karjai a cipőfűző állva történő megkötése mellett, a pattanók lekapkodásában és a mindent és mindenkit beterítő blokkok kiosztásában segítik. Agilis védő. Bár mutat némi fejlődést a dobások terén, támadójátéka egyelőre a földrengést keltő zsákolásokra korlátozódik. Öt-hat méternél távolabbról csak foltokban észleli a gyűrűt. Ha sikerül kiküszöbölnie hibáit, idővel a csapat vezérévé, Dominique Wilkins méltó utódjává nőheti ki magát.